Olyan mintha egy álomban, egy képzelt valóságban lennék. Tegnap előtt (2017. szeptember 02.) jöttem vissza Bristolba. Otthonról. Magyarországról. Budapestről. Nem tudom, mi a fenét keresek én itt. Vagyis az agyam tudja. Pénzt. A szívem és minden tudatos, nem tudatos, nem is tudom, hogy hívjam részem, csak pislog. Nem vagyok már itt. Otthon vagyok.

Valami megváltozott, valami más lett. Én lettem más. Látom a nőt a tükörben, visszatekint rám, és emlékszik. Emlékszik az elmúlt 3 hétre, amit otthon töltöttem. Emlékszik arra a 29 évre, amit otthon töltöttem. Az elmúlt 2 év pedig, mintha csak álom lenne. Egy általam kreált, képzelt valóság. Ha belegondolok, teljesen biztos vagyok benne, hogy az. A szereplők annyira szürreálisak, hogy az már szinte nevetséges. Tökéletes színpadot teremtettem, egy tökéletes tapasztaláshoz. Vajon ez az egész élet is? Egy képzelt valóság, amiből életünk végén majd felébredünk? És még sem bánom. Egy percét sem. 

Itt vagyok, eszem, alszom, járok, beszélek. De olyan érzés mintha még sem lennék itt. Mintha csak figyelném magam. Bentről, fentről, az elmémből, mélyen hátulról… Különös érzés. Még talán sohasem éreztem így. Közben pedig bízom, hiszek és remélek. Hogy minden jól van így. Hogy minden, ami történik, úgy van jól, ahogyan van. Az élet, csak élet. Egyszerű, szép, csodálatos, kalandos, változatos…

Eddig mindig azt akartam, hogy végre kezdjem el, fejezzem be, csináljam végig, érjem el… most ez is értelmetlennek tűnik. Határidőket szabtam ki magamnak, hogy addig és azt, kell/akarom/szeretném elérni, megvalósítani. És akkor, majd ha az meg van, leszek nyugodt, boldog, teljes… Nem is tudom mit hajszoltam. Most csak azt érzem, hogy az élet egyszerűen csak élet. Szép, fájdalmas, vidám, borús, hosszú, rövid, izgalmas, unalmas… végtelen. Végtelen idővel, határidők nélkül.

Elmerülni a kutyám szemében, ahogyan feltétlen szeretettel rám néz, szinte szerelemmel. Édesanyám kezét fogva aludni el, nem mondani semmit, csak együtt lenni. Átölelni egy jó barátot, és beleveszni az ölelésbe. A közösen eltöltött idő a családdal, még akkor is, ha nem a vér, hanem a szeretet köt össze minket. Sétálni a folyó parton, érezni az otthont a lábam alatt. Beszívni a nyár aromás, nehéz, forró szelét. Új embereket megismerni, és pár hét után azt érezni, hogy ez valami csodálatos, új, mély, meglepő. Hogy akit épphogy ismerek (az emberi lét szintjén, de mélyen érzem, hogy már ismerjük egymást régen), is tud hiányozni a mindennapokból. A tudat, hogy a jelenlétemmel változást idézek elő. Az érzés, hogy valami olyat csinálok (vezetek), amit imádok, és hogy akkor, abban a pár órában csak ez számít.

Döbbenet, ami történt. Bár nem tudom mi az. Hová lett a jövőkép, ami eddig előttem lebegett? Miért nem érdekel az, ami pár hete, hónapja még számított? Mi változott?

És akkor megértem.

Én változtam.

Mélyen, őszintén…

Szeretettel, Freja

Nő Vagyok. Lágy, érzéki, vad, harcias… Én magam vagyok a változás, és a stabilitás egyszerre. Boldog vagyok, hogy Nőnek születtem. Boldog vagyok, mert már nem érdekel, ki milyennek szeretne látni, vagy, hogy ki mit gondol rólam. Ez vagyok én. Egy nő, a sok millióból.

A blogon egy teljes részt szentelek a Női lét különféle témáinak. Ezek az írások főként nő-véreimnek íródnak, mivel ők azok, akiknek ismerősek lesznek a témák, a tapasztalások.

Hogy miért a Női öltöző nevet adtam a blog ezen részének? Talán többen azt gondoljátok most, hogy valami finomabb, érzékibb, titokzatosabb nevet kellett volna választanom. Számomra azonban a női öltöző, vagy hát igazából a lányöltöző (de hát felnőtt nőként még sem hívhatom így), volt az a hely, ahol először vizsgálgattuk a barátnőkkel a női lét különféle kérdéseit. A mai napig úgy gondolok vissza azokra a beszélgetésekre, mint ha valami titkos társaság részese lettem volna, ahova csak a tagoknak lehetett bejárása, és olyan dolgokat osztottunk meg egymással, amelyek senki más számára nem voltak hozzáférhetőek.

Téma indítónak szeretnék megosztani Veletek egy idézetet Patricia Lynn Reilly írónőtől. Fogadjátok szeretettel.

Patricia Lynn Reilly – Elképzelek egy Nőt.

„Elképzelek egy Nőt, aki szerelemben él Önmagával.

Elképzelek egy nőt, aki hiszi, hogy helyes, és jó dolog, hogy nőnek született. Egy nőt, aki hálás a megtapasztalásaiért, és elmondja a történetét. Aki elutasítja azt, hogy mások vétkét a saját testében, vagy életében hordozza.

Elképzelek egy nőt, aki elismeri, hogy a múlt hatással van a jelenre. Egy nőt, aki átlépett a múltján. Aki a jelenben gyógyult meg.

Elképzelek egy nőt, aki szerelemmel viseltetik a saját teste iránt. Egy nőt, aki hiszi, hogy a saját teste éppen úgy a megfelelő, ahogy van. Aki tökéletes forrásként ünnepli testének ritmusait, ciklusait.

Elképzelek egy nőt, aki úgy öleli magához szexualitását, mint saját magát. Egy nőt, aki örömét leli önmagában. Aki erotikus természetét szégyen és bűntudat nélkül éli meg.

Elképzelek egy nőt, aki az Istennő testét, a saját teste változásaiban tiszteli. Egy nőt, aki megünnepli évei gyarapodását és bölcsességét. Aki elutasítja, hogy értékes életerejét testének és élete változásainak az elrejtésére használja fel.  

Elképzelek egy nőt, aki belépett az emberi érzelmek teljes birodalmába. Egy nőt, aki érzéseit tisztán és közvetlenül fejezi ki. Aki megengedi nekik, hogy olyan lágyan vezessék őt, ahogyan a lélegzet.

Elképzelek egy nőt, aki kimondja az igazságot. Egy nőt, aki bízik a megtapasztalásaiban és kifejezi azokat. Aki elutasítja, hogy mások gondolatihoz, felfogásához, vagy reakcióihoz alkalmazkodjon.

Elképzelek egy nőt, aki követi kreatív impulzusait. Egy nőt, aki eredetit alkot. Aki elutasítja, hogy belső világában valaki más színeivel fessen.

Elképzelek egy nőt, aki  önmagát saját istenei által jelöli. Egy nőt, aki az istenit önmagában, saját képmásában képzeli el. Aki személyes spiritualitásán keresztül tájékozódik a mindennapokban.

Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy megadja magát isteneknek, guruknak, magasabb erőknek. Egy nőt, aki mélyen alámerült saját belső világába. Aki magának követeli, hogy impulzusaival, ösztöneivel harmóniában éljen.

Elképzelek egy nőt, akit érdekel a saját élete. Egy nőt, aki úgy öleli magához saját életét, mint tanítóját, gyógyítóját és kihívását. Aki hálás a szépség és a kegyelem hétköznapi pillanataiért.

Elképzelek egy nőt, aki saját életének az írója. Egy nőt, aki bízik a saját megérzéseiben, amelyek megmutatják, hogy mi a jó az ő számára. Aki elutasítja, hogy életformáját megváltoztassa azért, hogy az mások elvárásaival találkozzon.

Elképzelek egy nőt, aki részese a saját életének. Egy nőt, aki kreativitásának minden egyes kihívását megtapasztalja. Aki saját maga érdekében tisztán és erővel cselekszik.

Elképzelek egy nőt, aki ravaszul bánik a magánnyal. Egy nőt, aki önmaga rendelkezésére áll. Aki úgy választja ki barátait és szerelmeit, hogy azok képesek legyenek elfogadni, ha egyedül akar lenni.

Elképzelek egy nőt, aki nem alacsonyítja le a saját életét azért, hogy mások jobban érezzék magukat. Egy nőt, aki minden kapcsolatában évei, tapasztalata, és bölcsessége egészét adja. Aki arra számít, hogy jelenlétével kihívást és áldást hoz mások életébe.

Elképzelek egy nőt, aki vállalja az egyenlőséget a párkapcsolataiban. Egy nőt, aki nem hiszi tovább, hogy alacsonyabb rendű egy férfinál és szüksége van arra, hogy megmentsék. Aki elfoglalja az őt megillető helyet az emberek közösségében.

Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy értékes életerejét a krízisek, és konfliktusok támogatására használja. Egy nőt, akinek kapcsolatai mély elégedettségben és nyugalomban telnek, anélkül, hogy kihasználnák őt. Aki törvényszerű ügyességgel választja meg barátait és szerelmeit, akikkel az élet kihívásain áthajózik.

Elképzelek egy nőt, aki a nőt tiszteli saját életében. Egy nőt, aki az asszonyok körében ül. Aki emlékezteti magát, az igazságra amikor az feledésbe merül.

Elképzelek egy nőt, aki feladta az intellektuális biztonság és a jóváhagyás iránti vágyait. Egy nőt, akinek minden cselekvése, kiejtett szava erőteljes közléssé válik. Aki fenntartja magának a jogot, hogy igazabbá tegye a világot.

Elképzelek egy nőt, aki a tudásban és önmaga szeretetében kiteljesedett. Egy nőt, aki hűséget fogadott saját életének és képességeinek. Aki minden mást figyelmen kívül hagyva hű marad önmagához.”

A fenti rövid írás szerzője: Patricia Lynn Reilly, M. Div., Copyright: 1995, http://www.openwindowcreations.com.

A címszöveg Patricia könyvén alapul, melynek címe: Imagine a Woman in Love with Herself (Conari, 1999)

Link Patricia könyvéhez: https://www.amazon.com/Imagine-Woman-Love-Herself-Embracing/dp/1573241695

Utóirat:

Egy kis inspiráció a zene világából, természetesen Nőkről, Nőknek – YOUTUBE WOMAN (https://www.youtube.com/playlist?list=PLoXWvxvZbKMVFMrRCXXR9EZ_uCXjHzA6P)

Mindenkinek Sikeres Önismereti munkát kívánok! És ne feledjétek, a Változás Velünk Kezdődik!

Szeretettel, Freja

Önigazolás, önáltatás, én-védő mechanizmus, ego-védő mechanizmus, hárítás, újabban pedig magatartási mechanizmus. Mindenki csinálja, de senki nem akar, őszintén beszélni róla. De mi is pontosan ez, ki csinálja, miért, és hogyan tudunk általa még több önismeretre szert tenni?

Mióta ember az ember hibázunk, tévedünk, rossz és jó döntéseket hozunk. Ez életünk és cselekedeteink velejárója. Mondják, aki nem dolgozik, nem is hibázik, ha ezt átfordítjuk a hétköznapi döntések szintjére, ha nem cselekszel, nem is hibázol.

Na de mi fán terem a kognitív disszonancia?

Leon Festinger, 1957-ben alkotta meg a kognitív disszonancia fogalmát. Festinger azzal foglalkozott, hogy mi történik olyankor, amikor valami olyasmit teszünk, ami nem összeegyeztethető azokkal az értékekkel, amelyeket fontosnak tartunk. Ebből alakult ki az elmélet alapgondolata: amint magunkra, vagy a világra vonatkozó vélekedéseink között (mit gondolok arról, hogy mi a helyes, és mi nem az), vagy ezek és a tényleges cselekedeteink között ellentmondást tapasztalunk, disszonanciát élünk át. Ez a kognitív disszonancia (belső feszültség, szorongáskeltő állapot), melyet én-védő mechanizmusokkal feloldani igyekszünk.

Három módon tudjuk csökkenteni ezt a belső feszültség:

• megváltoztatjuk a viselkedésünket (ez jár a legnagyobb ’energia’ befektetéssel, mivel aktívan cselekednünk kell azért, hogy legközelebb jobb döntést hozzunk, illetve hogy kijavítsuk az elkövetett hibákat; magas fokú tudatosságot igényel);
• megváltoztatjuk a környezetünket (kisétálunk az adott szituációból, például másik kapcsolatba, országba menekülünk a problémák és a nem kívánatos döntéseink, viselkedésmintáink elől);
• vagy olyan új ismeretekre teszek szert, melyek csökkentik a bennem keletkezett feszültséget (ezt nevezhetjük valójában önáltatásnak).

Nézzük meg, mi történik, amikor döntés helyzetben vagyunk.

Kettő számunkra vonzó lehetőség közötti választás esetén:

• a feszültséget növeli:
  • ha az elvetett lehetőség vonzó;
  • nagyszámú választható lehetőség áll rendelkezésre;
  • az elvetett lehetőségek közötti különbségek;
  • a választás/döntés még túl friss;
  • nagy a döntés tétje;
• a feszültséget csökkenti:
  • a választás elkerülése (ez azonban nem mindig lehetséges);
  • a választott alternatíva felértékelése, a nem választott leértékelése;
  • a választott lehetőség ellen szóló érvek figyelmen kívül hagyása.
• Hozamvakság: ha a választott lehetőségek közül van egy kiemelkedően vonzó. A döntés tudat alatt nagyon gyorsan megtörténik, a választott lehetőséget felértékeljük, a vele kapcsolatos kockázatokat alulértékeljük.

Kettő számunkra nem vonzó lehetőség közötti választás esetén mely hátterében az esetek döntő többségében külső kényszerítő erő áll (tehát a döntés nem önszántunkból történik):

• a feszültséget növeli:
  • rossz a választott lehetőség;
  • kisszámú választható lehetőség áll rendelkezésre;
  • az elvetett rossz lehetőségek hasonlóak;
  • a választás/döntés még túl friss;
  • nagy a döntés tétje;
• a feszültséget csökkenti:
  • a választani kényszerülő lebecsüli saját választási szabadságát (kényszerre, szükségszerűségre hivatkozik);
  • a választott alternatíva felértékelése (pozitív döntésként való beállítása), a negatív következmények lebecsülés.

Minél nagyobb a tét, annál gyakrabban indulnak be az önigazolásra irányuló én-védő mechanizmusok.

Mi is valójában az önigazolás?

Önigazolásról tulajdonképpen akkor beszélhetünk, amikor a döntésünk negatív következményével való szembenézés helyett – saját lelkiismeretünk megóvása, pozitív énképünk fenntartása, a lelki teher megkönnyítése miatt –, mondva csinált indokokat találunk ki arra, hogy a hibás döntésünk, vagy a kár, amit okoztunk, miért van mégis rendben. Ne keverjük össze a szándékos hazugsággal, vagy önmagunk mentegetésével. Ez ugyanis egy automatikusan lezajló folyamat, mely folyamat alól még maguk a témát kutató pszichológusok sem kivételek.

Amikor tévedünk, lelkiismeretünk kis angyalként jelez nekünk, hogy be kellene ismernünk tévedésünket, és jóvá kellene tennünk tettünket. Azonban amint beismerjük hibánkat, önértékelésünkön csorba esik. Ismerjük fel tehát, hogy az önigazolás a pozitív énképünk megtartására, megóvására tett automatikus cselekedet.

Mi emberek folyamatosan értékeljük nem csak a világot magunk körül, hanem önmagunkat, cselekedeteinket is. Megállás nélkül figyeljük, hogy a döntéseink, választásaink, tetteink összeegyeztethetőek-e erkölcsi, valamint intellektuális értékeinkkel. Ha úgy érezzük, hogy az általunk okozott következmény káros, de valamiféle nagyobb ’jót’, értéket szolgál, azt külső önigazolásnak nevezzük. Gondoljunk csak az Isten (a Vallás) nevében elkövetett úgynevezett ’tisztító, felszabadító’ hadjáratokra, mészárlásokra. Belső önigazolás az, amikor meggyőzzük magunkat arról, hogy az elkövetett, rossznak vélt tetteink ellenére is ugyanúgy becsüljük, szeretjük és elfogadjuk önmagunkat – tehát minden körülmények között vigyázzuk, hogy pozitív önképünk meg ne sérüljön.

Elhárító mechanizmusaink

A nyugati tudomány Segmund Freud nevéhez köti az ego-védő mechanizmus kifejezés megszületését. Freud szerint ezek olyan stratégiák, amelyekkel elkerülhető és vagy kivédhető a szorongás, a nyugtalanság, a feszültség érzése – avagy a kognitív disszonancia.  Később, lánya, Anna Freud tökéletesített az elhárító mechanizmusokkal kapcsolatos munkáját.

Bár életkoronként, életszakaszonként, az egyén lelki fejlettségének függvényeként, valamint más-más szituációkban eltérő módon viselkedünk, mind ugyanabból a viselkedési bankból dolgozunk.

Elhárító mechanizmusok:

• Elfojtás: a zavaró gondolatokat, érzéseket a tudat mélyére száműzzük, ami rendkívül káros, mivel így már nem lehet tudatosan hozzáférni, azonban a mélyből hatalmas romboló hatást fejt ki. Ez lesz az alap a többi elhárító mechanizmus kialakulásához.
• Elkerülés: egyszerűen elkerüljük a szorongást keltő szituációkat, döntési helyzeteket. Inkább nem vállaljuk a felelősséget, passzív, gyakran alárendelt szerepet veszünk fel, vagy egyszerűen másnak adjuk át a feladat elvégzését.
• Eltolás – Átvitel: az ösztönös vágyak, célok beteljesedése akadályokba ütközik. Az elfojtott ösztönszerű reakciókat nem az adott személyen éljük ki (mivel az nem megengedett), hanem valaki másra visszük át. Pl: elfojtott agresszió a főnökünkkel/munkahelyünkkel kapcsolatban: őt nem üthetjük meg, ezért otthon majd az asszonyt, férjet, gyereket, állatot fogjuk bántalmazni.
• Érzelmek körülpáncélozása: sok ember vallja azt a nézetet, hogy az érzelemmentes, józan gondolkozás előbbre való. Ezért hát rengetegen el is nyomják az érzelmeiket, amik azonban később, nem várt módon és agresszivitással törhetnek a felszínre. Bizonytalanságérzésünket gyakran leplezzük el ilyen módon.
• Identifikáció – Azonosulás: csatlakozunk egy nálunk erősebb agresszorhoz, akinek átvesszük a nézeteit, őt utánozzuk.
• Introjekció – Bevetítés: más személyek, vagy saját tulajdonaink jó tulajdonságait vesszük magunkra. Azonosulunk egy Hőssel. (Pl: megdicsérik az autónkat, és ez nekünk nagyon jól esik).
• Izoláció – Elszigetelés: elválasztjuk a gondolatot az érzéstől. Pl: milyen jó ember vagyok én, hogy annak ellenére is szeretem, ahogyan velem viselkedett.
• Meg nem történtté tevés: az eseményt, tettet teljesen töröljük az elménkből, később már teljesen biztosak vagyunk benne, hogy az soha meg sem történt.
• Önbódítás és Leárnyékolás: mindkét esetben külső addiktív szerekkel nyomjuk le a lelkünkben kavargó kellemetlen érzéseket, tompítunk az elviselhetetlennek vélt valóságon. Önbódításról az alkohol és a drogok, valamint a túlzott mennyiségű édességek, cukros ételek (utólagos cukoralkohol képződés) fogyasztása esetében beszélhetünk. Leárnyékolást a különféle gyógyszerek tudnak okozni.
• Projekció – Kivetítés: az elutasított érzést, gondolatot, vágyat, nem kívánt tulajdonságunkat kivetítjük egy másik személyre (más szemében a szálkát is…), őt hibáztatjuk. Próbáljuk meg megérteni, hogy általában amit nem szeretünk a másikban, az bennünk is ott van, csak elnyomtuk, jó mélyre!
• Racionalizáció: tetteinket intellektuális magyarázatokkal indokoljuk meg. Pl: azért ettem meg a gyerek összes maradék ételét, mert nem akartam, hogy ki legyen dobva.
• Reakcióképzés: az elfojtott vággyal ellentétesen cselekszünk. Jó példa erre az elfojtott szexuális vágy, amely esetében az egyén a szexualitás tisztátalanságát hangoztatja.
• Regresszió – Visszaesés: átmeneti visszaesés egy olyan életkorba, amelyben nem kellett felelősségteljesen viselkednünk. Ilyenkor az apa-anya szerepet, mint tekintély személyt vetítjük a másik emberre, önmagunkat pedig gyermeki pozícióba tesszük felvéve a lázadó, a kiszolgáltatott, vagy a védtelen szerepet.
• Szerepjátszás és Lehetetlenség-nyilvánítás: mindkét esetben a ’semmit nem tudunk tenni’ elve nyilvánul meg. A szerepjátszás esetében a szerepem nem engedi meg a másképpen cselekvést (pl: tekintélyelvű apa, nem lehet érzelmes, gondoskodó). A lehetetlenség-nyilvánítás esetében magát a helyzetet nyilvánítjuk reménytelennek, így nyugodt szívvel feladhatjuk és kihátrálhatunk a felelősségvállalásból (pl: úgysem tudok mit tenni, utál a tanár / a főnököm / stb. úgyhogy nem is erőltetem magam).
• Szimpatizmus – Sajnáltatás: amikor nem sikerül önerőből elérni a célunkat, az ebből fakadó stresszt és szorongást arra használjuk, hogy részvétet, sajnálatot váltsunk ki a környezetünkből, ezzel kicsikarva, hogy célunkat még is csak elérjük valahogyan.
• Szublimáció – Átlényegülés: ösztönös vágyainkat, törekvéseinket változtatjuk át, egy kiélhetőbb formába. Főként a szexualitással, és agresszióval kapcsolatos ösztönös cselekedeteinket fontos elfogadható mederbe terelnünk. (pl: nem verünk péppé minden, számunkra idegesítő megnyilvánulású egyént, akit szívünk szerint megütnénk, csak inkább mondjuk, összeveszünk vele).
• Tagadás: a zavaró érzések jelentéktelenné tétele, azok kiutasítás a tudatos tudatból. Itt is az elnyomott, fel nem dolgozott érzések okozzák a problémát. Később, ha valakinek sikerül a nyomógombot megnyomni, akkor düh, és igazságtalanság érzés tör felszínre. (pl: asztmás betegek vagyunk, de elszívunk még pár doboz cigarettát, és azt mondjuk: ez már nem sokat változtat az állapotunkon).
• Tünetképzés: az elfojtott érzéseket önmagunk ellen fordítjuk, és betegséget, balesetet okozunk magunknak. Ilyen gyakori pszichoszomatikus tünetek: izzadási rohamok, szúró-szorító mellkasi érzet, fejfájás, ingerlékenység, nyugtalanság, alvási zavarok.

Pro-kontra

Még mielőtt a megtestesült gonoszként gondolnánk én-védő mechanizmusainkra, lássuk vannak-e számunkra előnyös tulajdonságaik is. A modernkori pszichológia magatartási mechanizmusoknak hívja őket, ami nem véletlen, ugyanis segítik az ember beilleszkedését a társadalomba, támogatják az alkalmazkodó képességet, azáltal, hogy visszaszorítják az ösztönös reakciókat, megvédenek a szorongástól, és védik önértékelésünket is a pozitív énképünket fenyegető veszélyektől.

Hátrányaik miatt azonban érdemes foglalkoznunk azzal, hogy amennyire csak lehetséges, nyakon csípjük őket. Vallási, társadalmi és szülői korlátokból erednek, így ha képesek vagyunk túllépni rajtuk, és más viselkedési formákat tanulni, úgy döntéseinket már nem valami külső erő által ránk erőltetett morális norma szerint hozzuk meg, hanem belső iránytűnk (önnön lelkiismeretünk) segítségével.

Hogyan tudunk változtatni?

A legelső és legfontosabb lépés a tudatosodás. Nem hangoztathatjuk elégszer mennyire fontos megállni néha, és saját magunk, valamint az adott szituáció fölé emelkedve, magasabb nézőpontból tekinteni a helyzetre, és benne a saját viselkedésünkre.

Sokat segíthet egy pszichológus, coach, alternatív módszerekkel foglalkozó személyiség fejlesztő (pl: kineziológus, SVT terapeuta, Theta-Healing konzulens). Egy önfejlesztéssel, önismerettel foglalkozó külső szakember mindig egyszerűbben rálát a viselkedésünk mögött megbúvó, számunkra néha rejtett motivációkra, okokra.

Amit Te is megtehetsz:

• Esténként lefekvés előtt gondold át a napod, és tedd fel magadnak a következő kérdéseket. Legyünk önmagunkkal teljesen őszinték. Senki nem kell, hogy megtudja, amit most magunkkal megbeszélünk, de számunkra viszont nagyon fontos, hogy ne fojtsuk el azt, ami bennünk van:
  • A mai napon úgy viselkedtem az emberekkel, ahogyan elvárom, hogy velem is viselkedjenek?
  • Van-e bennem szorongás, feszültség érzet? Mi lehet ennek a forrása? Valaki, akivel ma találkoztam/beszéltem/leveleztem? Valami, amit tettem/nem tettem? Valami, amit velem tettek/nem tettek, nekem mondtak/nem mondtak?
  • Ma egésznap azt mondtam, amit gondolok? Ha nem, miért nem? Hogyan tudnám úgy kifejezni magam legközelebb, hogy azzal se önmagamat ne hazudtoljam meg, se a másikat ne bántsam?
  • Ma mindig azt tettem, amit mondtam? Ha nem, miért nem? Hogyan tudnék még jobban ön azonos lenni, anélkül, hogy ezzel magamnak, vagy másoknak ártanék?
  • Egy 1-10-ig terjedő skálán, mennyire vagyok jóban önmagammal? Gondolkodjunk el a válaszon!
  • Egy 1-10-ig terjedő skálán, mennyire jók az emberi kapcsolataim? Gondolkodjunk el a válaszon!
• Írjuk fel egy lapra, hogy milyen értékeink vannak? Akár segítséget kérhetünk egy olyan személytől, akiben megbízhatunk, hogy mondja el, ő mit tart bennünk értékesnek (ne a külsődleges tulajdonságainkra, vagy a cselekedeteinkre, hanem a jellemvonásainkra, erényeinkre gondoljunk).
• Összeírni azokat az elhárító mechanizmusokat, amelyeket édesapánkban, édesanyánkban, és az összes tekintélyszemélynek számító emberben (volt tanárunk, rokon, egy idősebb mentor, stb.) felfedezünk. Nagyon nagy valószínűséggel jó párat mi is megtanultunk tőlük.
• Tudatosan tárjuk fel hibáinkat olyan embereknek, akikben megbízunk. Nem vagyunk egyenlők a tetteinkkel. Ne feledjük el, hogy hibáink ellenére, annak ellenére, hogy nem vagyunk tökéletesek is szerethetőek vagyunk.
• Tudatosítsuk, hogy ami másban zavar, foglalkoztat, nem tetszik, azzal dolgunk van!
• Próbáljuk ki, milyen lehet az ellentétes véleménnyel, állásponttal rendelkező személy cipőjébe képzelni magunkat. Sorakoztassunk fel érveket a saját nézőpontunkkal ellentétes igazság mellett. Soha ne feledjük, sok-sok igazság létezik, nem csak egy.
• Az elfojtott agressziónknak találjunk egy biztonságos és hatékony levezetési formát. Valamilyen edzésforma, tánc, harcművészet, túrázás, hegymászás, de akár egy kiadós kertészkedés, takarítás is megfelelő lehet. Bármi amitől beindulunk, felpörgünk, amitől felszökik bennünk az adrenalin.
• Fedezzük fel a szexualitásunkat. Ehhez nem szükséges, hogy párkapcsolatban legyünk. Szerezzünk örömet önmagunknak, fedezzük fel a testünket, és a vágyainkat.
• Minden nap tegyünk valamit önmagunkért, és alakítsunk ki én-időket.
• Ne dugjuk a homokba a fejünket, nézzünk szembe a problémákkal, és ha egyedül nem megy, akkor kérjünk tanácsot, segítséget a megoldásukhoz.
• Soha ne nyeljük le a gondjainkat. Keressünk fel egy jó barátot, csatlakozzunk egy bátorító közösséghez, vagy kérjük terapeuta segítségét.
• Rendszeresen lépjünk egy picivel a komfortzónánkon túl. Menjünk bele a szituációkba, akkor is, ha nem sikerül jól teljesítenünk. Ne feledjük el, hogy a sikeres embert az különbözteti meg a sikertelentől, hogy eggyel többször állt fel, miután elbukott.
• A szorongás energiáját, váltsuk tettekre. Nem muszáj, hogy azon a problémán dolgozzunk, ami a nyomasztó érzést kiváltotta, de ha képesek vagyunk egy másik feladatot megoldani, az siker élményt szerez, ami segít az önbecsülésünk helyreállításában. Így egyre közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy a kezdeti probléma megoldásán is dolgozzunk.
• Fejezzük be a panaszkodást MOST! És amíg csak bírjuk, ne is térjünk vissza ehhez a rossz szokáshoz. Újra és újra figyelmeztessük magunkat, hogy ne panaszkodjunk. És ne sajnáltassuk magunkat. A megoldásokkal foglalkozzunk, ne a problémán tipródjunk.
• Figyeljünk oda másokra, hallgassuk meg őket, forduljunk feléjük empátiával. Ez sokat segít abban, hogy meglássuk, hogy másik is csak emberek, hibáznak, mint mi, és akár még a megoldásaikból is tanulhatunk. Mindeközben önmagunk elfogadásához is közelebb kerülünk.

Mindenkinek Sikeres Önismereti munkát kívánok! És ne feledjétek, a Változás Velünk Kezdődik!

Baráti Öleléssel, Freja

Így az Újév első napjaiban gondolom Ti is többet gondoltok az életetekre, vagy a nagybetűs Életre, úgy általánosságban. Én legalábbis így teszem.

A mai bejegyzésben valaki más gondolatait szeretném megosztani. 50-et gyűjtött csokorba az eredeti író. Ezt a postot egy facebook bejegyzésben találtam és annyira megtetszett, hogy lementettem magamnak. Most pedig szeretettel megosztom Veletek.

Megjegyzés: Az eredeti weblapon 2019. január 5-én posztoltam ki ezt a bejegyzést.

50 tanulság az Életről

1. Az élet nem igazságos, ennek ellenére jó.
2. Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést.
3. Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold.
4. A munkád nem ápol, ha majd megbetegszel. Ezt a családod és a barátaid teszik, tartsd velük  a kapcsolatot.
5. Ne vedd magad túl komolyan. Senki más sem teszi.
6. Minden hónapban pontosan fizesd a számláidat, akkor békén hagy a világ. 
7. A barátaink a szabadon választott családunk.
8. Nem kell mindig minden vitát megnyerni. Fogadd el, ha nem értetek egyet. 
9. Sírj valakivel. Gyógyítóbb, mint ha egyedül teszed.
10. Rendben van, ha néha haragszol Istenre, tudja kezelni.
11. Az első fizetésedtől spórolj a nyugdíjra.
12. Ha a csokiról van szó, hiábavaló az ellenállás.
13. Békélj meg a múltaddal, hogy a jelenbe ne piszkítson bele.
14. Nyugodtan sírhatsz a gyerekeid előtt.
15. Ne hasonlítsd az életed másokéhoz, nem tudhatod, hogy az ő útjuk miről szól.
16. Ha egy kapcsolatot titokként kell kezelni, te ne legyél a kapcsolatban.
17. Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, Isten sosem pislog.
18. Vegyél mély lélegzetet, megnyugtatja az elmét.
19. Szabadulj meg mindentől, ami nem hasznos, szép vagy boldogító.
20. Ami nem öl meg, valóban erősebbé tesz.
21. Egy író, ír. Ha író akarsz lenni, írj! 
22. Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a második már csak tőled függ és senki mástól.
23. Amikor azért kell küzdeni, amit igazán szeretsz, sose fogadd el a nemet, mint választ.
24. Gyújtsd meg a gyertyákat, használd a szebb ágyneműt, vedd fel a csinos fehérneműt; ne tartogasd különleges alkalmakra, mert az mindig ma van.
25. Készülj fel mindenre, majd sodródj az árral.
26. Légy különc most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordj.
27. A legfontosabb nemi szerv az agy.
28. Csak te felelsz a saját boldogságodért, ne hárítsd másokra.
29. Ha nem kérsz, nem is kapsz!
30. Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.
31. Mindig az életet válaszd.
32. Mindenkinek, mindent, bocsáss meg.
33. Hogy más mit gondol rólad, az nem tartozik rád.
34. Az idő majdnem mindent meggyógyít. Adj időt az időnek!
35. Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni.
36. Higgy a csodákban.
37. Isten szeret, mert ő az Isten, és nem azért amit tettél, vagy nem tettél.
38. Ne vizsgáld az életet, hanem éld meg a jelenben.
39. Az öregedés messze jobb alternatíva, mint fiatalon meghalni.
40. A gyerekeidnek csak egy fiatalkora van, tedd emlékezetessé!
41. Végül csak az számít, hogy szerettél.
42. Az irigység időpazarlás, megvan mindened, ami kell.
43. A legjobb még csak most jön.
44. Mindegy hogy hogyan érzed magad, kelj fel, öltözz fel és jelenj meg.
45. A fohászok lefednek minden emberi érzést.
46. Minden nap menj ki az ajtódon, ott történnek a csodák.
47. Ha mindenki egy nagy kupacba gyűjtené a problémáit, és másokét is megnézhetnénk, jól beérnénk a sajátunkkal.
48. Csak a testünk lehet öreg. A lelkünk időtlen.
49. Teremts!
50. Az élet nem masnival jön, mégis ajándék.

Forrás: https://www.reginabrett.com/50-life-lessons-god-never-blinks

Mindenkinek Sikeres Önismereti munkát kívánok! És ne feledjétek, a Változás Velünk Kezdődik!

Baráti Öleléssel, Freja

Nem tudom te, hogy vagy vele, de én minden év végén, merengő hangulatba kerülök. December vége felé sokat gondolok a mögöttem levő egy évre, és úgy általában véve az addig megélt évekre, élményekre. Próbálom meglátni a nagyobb összefüggéseket, amelyeket év közben, a mindennapok forgatagában nem feltétlenül veszek észre.

Ezt a bejegyzést még 2018 év végén osztottam meg. Most újra feltöltöm, mert hogy a régi blogomat törölték... így minden feltöltés újra kimegy :)

Ez a visszatekintés mára már egy megszokott rituálévá nőtte ki magát nálam, bár maguk a gyakorlatok időről időre változnak. Bevallom őszintén, alig várom a december 31-et amikor is halk háttérzenét kapcsolok (jelenlegi kedvencem: https://www.youtube.com/watch?v=BiqlZZddZEo&list=PLoXWvxvZbKMXSHpYfmeNAoMoP8S3vBe5M&index=2&t=3043s), elkészítem a kedvenc teámat, vagy egy jó forró csokit, bekucorgok a kedvenc pokrócomba és átgondolom az elmúlt évet. Néha fényképeket is válogatok, és a kedvenceket kinyomtatom, vagy előkészítem kidolgozásra.

Az én rituálém az Óév búcsúztatásához így néz ki:

1. Sikerek

Felírom magamnak, hogy melyek azok a nagyobb légvételű dolgok, amelyeket idén elértem az életemben. Ez bármi lehet, ami számomra fontos, költözés, új állás, jó kapcsolat kialakítása egy családtaggal, új autó/ház, utazás, stb.

2. A sztori

Az előbbi lista segít abban, hogy elmeséljem az aktuális év történetét. Amolyan sorvezetőnek jó, elindítja bennem a feldolgozási folyamatot, és sok olyan dolgot is eszembe juttat, amelyekre másként nem biztos, hogy emlékeznék. Nagy vonalakban elmesélem a naplómnak, hogy mi is történt, milyen élmények értek, stb. Ez a sztorizás sokat segít abban, hogy letisztuljon bennem az a sok minden, ami az adott évben történt. A jövő évi tervezéshez is nyújthat némi támpontot.

3. Kérdések

A történet megírása után (ez attól függően, mennyire akarsz a részletekbe menően mesélni, lehet 1 óra, de akár 4-5 is, én egy vázlatszerű, 1-1,5 órába beleférő verziót szoktam megírni), már tisztábban kivehetőek számomra a válaszok, a következő kérdésekre:

• miért vagyok hálás az életemben (ez nem csak az elmúlt egy évre vonatkozik, de természetesen arra is);
• kik azok a személyek, akik igazán fontosak az életemben;
• töltöttem-e velük elég minőségi időt;
• van-e valami, amit tettem, és megbántam, vagy ma már máshogyan csinálnám/másképpen reagálnék;
• melyek azok a leckék, amelyeket megtanított az élet nekem ebben az évben;
• mi az, amire a legbüszkébb lehetek;
• van-e valami, amit nem sikerült megvalósítanom (ez lehet akár személyiség fejlődéssel kapcsolatos dolog, egy cél, projekt, bármi, amit nem sikerült véghezvinni), és miért, illetve aktuálisnak érzem-e még;
• hogyan csinálhattam volna másképpen, hogy sikerüljön;
• milyen tanulságot tartogatott számomra ez az év;
• mi az, amit másképpen csinálnék, így hogy egy évnyi tapasztalattal gazdagabb lettem?

4. Bakancslista

A legvégén pedig előveszem a bakancslistámat, és kipipálom azokat a pontokat, amelyeket sikerült idén elérnem.

5. A világ közepe

Ezt a kis rituálét egy nagyon kedves ismerősömtől hallottam, tettem be a saját gyakorlatomba.

Miután végeztem az írással még egy kicsit ebben a nyugodt állapotban maradok, és elképzelem, hogy az egész világ körülöttem forog. Minden rólam szól, és minden miattam történik. A másik ember miattam létezik, a Nap értem kel fel reggel. És ebben az állapotban, megpróbálom megtalálni az üzeneteket, amelyeket a világ mutat nekem. Mondhatni megpróbálom meglátni a jeleket, az elrejtett irányjelzőket, melyeket Isten/ az Univerzum / a mindent átható energia, nevezd úgy, ahogyan Neked megfelelő, küld Nekem. Ezután a kis meditáció után, nagy valószínűséggel még leírásra kerül pár gondolatom.

+1 Ho’ponopono

Idén egy új gyakorlatot is becsempészek az írás utánra, ez pedig nem más, mint a hawaii megbocsátó szertartás, a ho’oponopono rövidke mondatai.

Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg nekem. Köszönöm. Szeretlek.

A legjobb a tükör előtt elvégezni ezeket, mélyen a saját szemedbe nézve. És miért kell a saját szemedbe nézve elvégezni? Hadd fejtsem ki a mondatok egy kicsit bővebben, így talán megérted. De a lényeg nem is a megértésen, inkább a megérzésen van.

1. Sajnálom – Sajnálom, hogy kihagytam, nem tettem meg, olyat tettem, amit bánok, stb.
2. Kérlek, bocsáss meg nekem – Kedves Én. Kérlek bocsáss meg nekem, hogy kihagytam, nem tettem meg, olyat tettem, amit bánok, elhanyagoltalak, nem figyeltem rád, nem szerettelek eléggé, stb.
3. Köszönöm – Köszönöm, hogy vagy. Köszönöm, hogy élhetek, hogy létezem, hogy egészséges vagyok, hogy van mit ennem, és van hol laknom, stb.
4. Szeretlek – Szeretlek úgy, ahogy vagy. Szeretlek minden hibáddal és rossz döntéseddel együtt. Szeretlek akkor is, amikor senki más nem szeret. Szeretlek, amikor boldog vagy és akkor is, amikor nem. Szeretlek, amikor rossznak gondolod magad. Szeretlek akkor is, amikor úgy gondolod az egész világ ellened fordult. Szeretlek, mert vagy. Szeretlek.

Ha így búcsúzol az óévtől, garantáltan nem fogsz unatkozni, még akkor sem, ha egyedül töltöd az év utolsó napját.

És végül, de nem utolsó sorban itt egy link, ha rendszerbe szedett, előre összeállított módon szeretnéd elvégezni a visszatekintést, és a jövő év megtervezését. Pár évvel ezelőtt találtam rájuk, és szerintem nagyon jól használható, praktikus kis füzetet állítottak össze.

Year compass évrendező füzetke à https://yearcompass.com/hu

Sikerekben Gazdag, Boldog, Álombeteljesítő Újévet kívánok Neked!

Mindenkinek Sikeres Önismereti munkát kívánok! És ne feledjétek, a Változás Velünk Kezdődik!

Baráti Öleléssel, Freja.