Fekszik az ágyában. Engem néz. Én pedig őt. Egy pillanatra megzavarnak minket a kinti hangok, valamiféle ajtó, ami nekicsapódik a keretnek. Azután ismét egymást nézzük. Mélyen egymásba látunk. Beengedjük egymást. Nincs titok, nincs rejtegetés, nincs megjátszás. Csak egy mély, őszinte, igazi,…

Mindig is kötődtem helyekhez. A helyek azok, akikre mindig számíthatsz. Stabilak, mozdíthatatlanul nyugodtak. Sok éven keresztül változatlanok, így lehet bennünk bízni, lehet rájuk támaszkodni. Nem tudom pontosan megfogalmazni ezt az érzést. Nyugalmat, állandóságot, ezáltal a biztonságot jelentik…

Olyan mintha egy álomban, egy képzelt valóságban lennék. Tegnap előtt (2017. szeptember 02.) jöttem vissza Bristolba. Otthonról. Magyarországról. Budapestről. Nem tudom, mi a fenét keresek én itt. Vagyis az agyam tudja. Pénzt. A szívem és minden tudatos, nem tudatos, nem is tudom, hogy hívjam…

Így az Újév első napjaiban gondolom Ti is többet gondoltok az életetekre, vagy a nagybetűs Életre, úgy általánosságban. Én legalábbis így teszem. A mai bejegyzésben valaki más gondolatait szeretném megosztani. 50-et gyűjtött csokorba az eredeti író. Ezt a postot egy facebook bejegyzésben találtam…